Csőátvezetések lezárása - első rész

A Promat márka a PROMATECT® tűzvédő építőlapok és PROMAGLAS® tűzgátló üvegszerkezetek mellett egyéb tűzgátló rendszerek széles választékát is kínálja. Kevesen tudják, hogy a cég hő hatására felhabosodó festékeket, habarcsot, csőátvezetések lezárása esetén szükséges hőszigetelő rendszereket is forgalmaz, így megfelelve a XXI. század kihívásainak és biztosítva a teljes körű építészeti tűzvédelmet. A cikkben leírt tömítésre szolgáló megoldások a vonatkozó európai szabványok szerint kerültek osztályozásra; minden termék rendelkezik Európai Műszaki Értékeléssel (ETA), így nem korlátozott Magyarországon való felhasználásuk.

Csőátvezetések lezárása

A modern építészeti tűzvédelem alapja az épületek tűzszakaszokra való felosztása, más szóval az épületeket különböző méretű függőleges és vízszintes tűzszakaszra kell bontani. A tűzszakasz-határoknak képesnek kell lenniük megakadályozni a tűz és füst terjedését, amit tűzgátló rendszerek alkalmazásával lehet elérni. Rendkívül fontos e védőszerkezetek felületi folytonossága és a csőátvezetések lezárása. Mivel a modern épületek az emberi érrendszerhez hasonló elektromos- és gépész vezetékrendszerekkel rendelkeznek, a tűzszakasz-határok áttörése elkerülhetetlen. Ezeket a lyukakat (áttöréseket) olyan tűzvédelmi megoldásokkal kell elzárni (szigetelni), amelyeket a fent említett európai szabvány (MSZ EN 1366-3) szerint vizsgáltak és az MSZ EN 13501-2 szabvány szerint osztályoztak – más vizsgálati és osztályozási módszer nem elfogadott. Jelen cikk célja, hogy felhívja a figyelmet ezekre a problémákra és ismertesse a Promat minősített megoldásait a csőátvezetések lezárása esetén. Az osztályozási szabvány rendelkezéseinek tekintetében nem olyan könnyű az átvezetésekhez szükséges megfelelő tűzvédelmi tömítést találni.

A tűzterjedés elleni védelemmel foglalkozó magyar Tűzvédelmi Műszaki Irányelv (TvMI 1.3) D melléklete számos megoldást kínál a csőátvezetések tűzvédelmi lezárására. A TvMI ábráit tanulmányozva nyilvánvalóvá válik, hogy a gyúlékony anyagú és a fémből készült csőátvezetések lezárása eltérő módon történik. Ezen felül figyelembe kell venni, hogy az átvezetett cső szigetelve van-e, a szigetelés anyagminősége pedig az alkalmazandó rendszert is meghatározza. Az MSZ EN 1366-3 vizsgálati szabvány tartalmazza e kritériumok jelentős részét. Alább található egy egyszerű lista a csőtípus függvényében szükséges vizsgálati előkészületekről:

A cikk terjedelmének korlátai miatta kizárólag a csövek anyagát és átmérőjét, a falvastagságot, a szigetelést és a csővég konfigurációkat ismertetjük. Egyéb témákról további cikkeinkben olvashat.

Összesen négy eset lehetséges az átvezetett cső szigetelésének elrendezése szerint:

1. CS (Continued Sustained, azaz folyamatos átmenő): a cső teljes hosszában szigetelt és a szigetelés áthalad az áttörés keresztmetszetén;
2. CI (Continued Interrupted, azaz folyamatos megszakított): a cső teljes hosszában szigetelt, de a szigetelés megszakad az áttörésnél;
3. LS (Local Sustained, azaz lokális átmenő): a cső kizárólag az áttörés környezetében szigetelt és a szigetelés áthalad az áttörés keresztmetszetén;
4. LI (Local Interrupted, azaz lokális megszakított): a cső kizárólag az áttörés környezetében szigetelt és a szigetelés megszakad az áttörésnél.

A szigetelés – attól függően, hogy mennyire releváns a tűzvédelmi osztály szempontjából – alkalmazható az áttörésben (mint az adott rendszer része) vagy maga lezárhatja a rendszert, bár ez esetben további szigetelésre lehet szükség; ez utóbbi nincs feltüntetve az ábrán. A fenti adatok megtalálhatók a gyártók által biztosított műszaki leírásokban. Fémcsöveket lágy lezárásokban kőzetgyapot segítségével és a PROMASTOP®-I vagy PROMASTOP®-CC bevonat és nem éghető szigetelés LS vagy CS konfigurációban (azaz átmenő lokális vagy a cső teljes hosszát befedő) történő alkalmazásával vezethet át.

Csőfal vastagság és szigetelés

Általában véve kisebb átmérőjű, falvastagságú és hővezető képességű fémből készült csőátvezetések lezárása esetén a rövidebb szakasz-szigetelés a megfelelő. A PROMASTOP®-CC használata esetén a lágy lezáráson átvitt olyan alacsony hővezető képességű (λ ≤ 58 W/mK) fémcsövek, amelyek falvastagsága legfeljebb 2,0 – 14,0 mm és külső átmérője legfeljebb 42,0 mm, legalább 500 mm hosszú, nem éghető, lokális szigetelést igényelnek a központozott átvezetés teljes hosszában. A nagyobb csőfal vastagságú vagy külső átmérőjű fémcsövekhez legalább 1000 mm hosszú lokális szigetelés szükséges. Az MSZ EN 13501-1 szabvány rendelkezéseinek értelmében a PROMASTOP®-CC lágy lezáráshoz használt csőhéj tűzvédelmi osztálya legalább A2-s1, d0 vagy A2L-s1, d0, olvadáspontja legalább 1000 °C, testsűrűsége 40 és 150 kg/m³ között, vastagsága pedig 30 és 100 mm között van. (Vigyázat: Ezen adatok nem a lágy lezárást alkotó kőzetgyapot táblák anyagjellemzőire vonatkoznak, mivel ezeket külön rendelkezés írja le; a megadott átvezetés vastagsága 1 x 50 mm, 1 x 80 mm vagy 2 x 50 mm, testsűrűsége legalább 140 kg/m³). Magasabb hővezető képességű (λ ≤ 380 W/mK), legfeljebb 14,2 mm csőfal vastagságú és legfeljebb 42 mm külső átmérőjű rézcsövek használata esetén legalább 1000 mm hosszú szigetelés szükséges; a nagyobb (legalább 88 mm) külső átmérőjű rézcsövek pedig legalább 2000 mm hosszú lokális szigetelést igényelnek.

Nem csak a Promat megoldásai igénylik ezt a komplikált rendszert, a vizsgálati és osztályozási szabvány értelmében minden gyártó köteles ezen a módon bemutatni a szükséges szigetelési hosszúságot.

Csővég konfiguráció

Az MSZ EN 1366-3 vizsgálati szabvány rendelkezéseinek értelmében négy lehetőség határozható meg a vizsgált lezáráson áthaladó fém vagy műanyag csővégek kialakítása alapján, annak függvényében, hogy a vizsgált cső vége le lett-e zárva: zárt (C [Capped] betűvel jelölve) vagy nyitott (U [Uncapped] betűvel jelölve):

A mintadarab vizsgálat során való viselkedését alapvetően a csővég kialakítása határozza meg: a forró gázok nyomása és áramlása más egy, a légkörrel kapcsolatban álló (nyitott) csőben mint egy zárt csőben. A megfelelő tűzvédelmi megoldás kiválasztásakor a szokásos EI xx tűzállósági teljesítmény mellett a megfelelő csővég-konfigurációt is figyelembe kell venni. Bizonyára minden olvasónk látta már a modern tűzgátló mandzsetták osztályozásában feltüntetett U/U és U/C jelöléseket, amelyek magyarázata fenn látható (vagyis a mindkét oldalon nyitott cső U/U konfigurációjú, amely tűzvédelmi szempontból a legrosszabb lehetőség, ezért az így osztályozott megoldások minden csővégnél alkalmazhatók).

Vizsgáljuk meg ezeket a jelöléseket, amelyek a PROMASTOP®-FC3, PROMASTOP®-FC6 és PROMASTOP®-FC15 tűzgátló mandzsetták (porszórt rozsdamentes acél test hő hatására habosodó betéttel), a PROMASTOP®-FC MD (méretre vágott mandzsetták) és a PROMASTOP®-W tűzvédelmi szalagok osztályozásában az adott telepítési pozíciókra és szerkezetekre hivatkoznak. A csővég osztályozás eltérő lehet attól függően, hogy az adott cső szerelt vagy tömör szerkezeten, lágy lezáráson nagy furaton való átvezetésen, illetve födémen vagy falon halad-e át.

Alátámasztás

Az csőátvezetések lezárásai addig képesek ellátni feladatukat, amíg sértetlen állapotban vannak, amihez megfelelő, stabil felfüggesztés vagy alátámasztás szükséges. A vizsgálat során a gyártó meghatározza, hogy milyen távolságra legyen az első alátámasztás a lágy lezárás felületétől, amely távolság nem növelhető a lezárások megvalósítása során. A csöveket PROMASTOP®-CC lágy lezárás esetén a fal mindkét oldalán vagy a födémtől ≤ 250 mm távolságra alá kell támasztani, így elkerülve, hogy a kőzetgyapot táblák túl legyenek terhelve. Az alátámasztási távolságot minden egyes termék esetében ellenőrizni kell a releváns kézikönyvben.

Mire kell figyelni a csőátvezetések lezárása során?

Végezetül foglaljuk össze, melyek a legfontosabb elemek, amelyekre a csőátvezetések lezárásának kialakítása vagy a tűzgátló rendszerek tervezése során figyelni kell:

• lágy lezárás esetén a kőzetgyapot táblák vastagsága, testsűrűsége, tűzvédelmi osztálya és olvadáspontja;
• a felvitt tűzvédelmi bevonat előírt vastagsága;
• a lokális szigetelés hosszúsága, vastagsága, testsűrűsége, tűzvédelmi osztálya és olvadáspontja;
• az, hogy az osztályozott csővég-konfiguráció megfelelő-e a beépítési pozíció szempontjából;
• az első felfüggesztés/alátámasztás távolsága a lágy lezárástól.