Passzív és aktív tűzvédelmi megoldások alkalmazása

Tűz esetén a jó épülettervezés és -karbantartás alapvető fontosságú a bent tartózkodók biztonságos evakuálásának elősegítéséhez, a tűz terjedésének minimalizálásához és a mentőcsapatok számára elfogadható biztonsági feltételek megteremtéséhez. Az idő kritikus fontosságú: a legjobb tűzvédelmi megoldások figyelembe veszik az egyes épületek speciális kialakítását; hogyan használják az épületeket a bennük tartózkodók; aktív és passzív lépéseket kombinálnak holisztikus megközelítésben.

A kihívást a tűz kontrollálása jelenti, ha az már elérte teljesen kifejlett állapotát, vagyis azt a pontot, amikor a leghevesebben ég (tűzátcsapás). Ekkor minden épület esetében az a cél, hogy az anyagok a lehető leghosszabb ideig tudják visszatartani a tüzet, ezzel lehetővé téve az emberek számára a menekülést, a mentőcsapatok számára pedig a biztonságos mentést.

Mindez a passzív védelemnek és aktív védelemnek nevezett műveletek kombinálásával érhető el.

Az aktív védelem, pl. a beépített tűzjelző berendezések, a beépített tűzoltó berendezések, a tűzoltó készülékek, a tüzivízvezetékek és füstelvezetők, segíthetnek visszatartani a tüzet, megvédeni az ingatlant és az épületben tartózkodók életét. A hatékony működés érdekében ezeket a rendszereket automatizálni kell, így amikor egy létesítményben füstöt vagy tüzet érzékelnek, a füst-/tűzjelzők riasztják az épületben tartózkodókat. A beépített oltórendszerek és a tűzoltó készülékek segíthetnek lelassítani a tűz terjedését, amíg a tűzoltóknak lehetőségük lesz beavatkozni. A füstelvezető rendszerek, például a tetőkibúvók, vagy a gépészeti berendezések, például a füstelszívó ventilátorok és füstvezetékek, meghosszabbíthatják a tűzátcsapásig eltelő időt, vagy teljes mértékben meg is akadályozhatják azt. Biztosítják, hogy a kimenekítés alatt elfogadható mértékű legyen a füst.

A passzív tűzvédelem azon rendszereket jelenti, amelyek tűzgátló falak, tűzvédő álmennyezetek és szerkezeti védőelemek használatával szakaszokra határolják az épületet, ezzel megelőzve a tűz gyors terjedését, és védve az épület szerkezetét ameddig csak lehetséges, időt adva az épületben tartózkodóknak a menekülésre.

Az aktív rendszerek nem tudnának a passzív tűzbiztonsági anyagok nélkül működni, így a két megközelítésnek együtt kell megfelelően működnie – a beépített tűzoltó berendezés nem tudja elfojtani az épületben keletkezett tüzet, ha leomlik az azt tartó födém.

A passzív tűzvédelem alapelvei

A térelhatároláshoz a falaknak, födémeknek és szerkezeti elemeknek bevizsgált tűzállósági jellemzőkkel kell bírniuk. Alapvető fontosságú, hogy ezek a szakaszoló elemek ne csak az egyszerűsített tűzállósági tesztkonfigurációkban, hanem valós helyzetekben is megfelelő teljesítményt nyújtsanak. Például, a sarkok, a falak vagy a födémek melletti csatlakozóidomok, a felfüggesztő és tartóelemek, a rögzítési módszerek és kapcsolóelemek mindegyike kritikus pontot jelent, amelyeket elemezni és tesztelni kell valós körülmények között is.

Az összes nyílást, kapcsolóelemet, cső- vagy kábelátvezetést megfelelő védelemmel kell ellátni, mivel ezek segíthetik a tűz és a füst terjedését, ennek következtében pedig alááshatják a szakaszhatárolási elvet.

A nagy területeken, pl. közösségi helyiségek födémein lévő nyílásokat vagy réseket az ilyen jellegű felhasználásra tervezett termékek és rendszerek használatával teljesen és megfelelően le kell zárni. Ilyen rések lehetnek a kapcsolóelemek vagy a gyenge kivitelezés miatti nyitott terek, illetve a szerkezet mozgása miatt meghagyott terek.

A tervezés során figyelembe veendő két legfontosabb dolog a több menekülési útvonal kialakítása és – magas épületek esetén – legalább két, egymástól távol elhelyezett lépcsőház létrehozása. A lépcsőházakat túlnyomással kell kialakítani, és úgy kell megtervezni, hogy tűzbiztos szakaszok legyenek, amelyek távol tartják a füstöt. A lépcsőházakból – és általában a menekülési útvonalakról – ajánlott mindig mellőzni az éghető anyagokat, és lehetőleg nem éghető anyagokat kell azokban használni.

Egyes országokban a nemzeti szabályozás lehetővé teszi az olyan magas lakóépületek felépítését, amelyekben mindössze egy lépcsőház van, feltéve, hogy azokat megfelelően tervezik meg, míg más országokban engedélyezik a teljesítményalapú megközelítést (az úgynevezett tűzbiztonsági gépészetet), amikor a tervezőknek saját maguknak kell felmérniük a lépcsőházak számát és a kiürítési időket.

A fő passzív tűzvédelmi intézkedések a következők: biztonsági zónák és szuperhatékony szakaszok – olyan nem lakott szintek és helyiségek, amelyek tűzellenállása a normálnál jelentősen nagyobb.

Az evakuálás tekintetében a menedékként szolgáló szinteknek számos előnyük van: ezeken a helyeken megpihenhetnek a menekülők; csökken annak az esélye, hogy a lépcsőházak és liftaknák megteljenek füsttel; itt a mozgáskorlátozott és/vagy sérült menekülők is biztonságban lesznek; eligazítási pontként szolgálhatnak a mentésben résztvevő csapatok számára; és akár tűzoltóbázisként is funkcionálhatnak.

Természetesen egy passzív tűzvédelmi rendszer csak akkor lesz hatékony, ha megfelelően telepítik. Az egyes országokban a vonatkozó helyi tűzvédelmi kódex és jogszabály az irányadó:

• 54/2014. (XII. 5.) BM rendelet az Országos Tűzvédelmi Szabályzatról

Az optimális rendszer kialakítása

A kiváló minőségű konstrukció, a passzív és aktív védelem hatékony kombinációja, a menekülési útvonal kialakítása, a telepítés és a folyamatos kockázatkezelés kritikus fontosságú. Tűz esetén ezek mindegyike hozzájárul az épületben tartózkodók és a mentőcsapatok biztonságához, illetve az épület által képviselt érték védelméhez.

Ezekhez társul a megfelelő anyagok és rendszerek meghatározása, amelyeket valós körülmények között, a megfelelő telepítés, átvizsgálás és karbantartás mellett kell tesztelni, az épületben tartózkodók és az ingatlantulajdonosok nyugalmának biztosítása érdekében.